Péter és a csodaágy – Aranyszamár Színház
Ahogy a legtöbb gyerekelőadásnál tapasztalom, a Péter és a csodaágy esetében is a történet, a szöveg és a színészi játék a produkció erős elemei. Már többször írtam arról, hogy jellemzően problémásnak látom a gyerekelőadások vizuális világának minőségét és színvonalát Magyarországon. Hogy ez általában miért van így, a vizualitás miért sikkad el, és miért kevésbé jó, mint a többi összetevő, azt komplex kérdésnek tartom. Nagyon kevés olyan műre emlékszem, ahol a látvány egyszerre volt korszerű és szép. Ilyennek találtam például a tavalyi évadban A csillagszemű juhászt a Budapest Bábszínházban (díszlet: Cziegler Balázs), vagy egy, valószínűleg alacsonyabb költségvetéssel dolgozó előadást, a Jurányiban futó A csúnya kacsát (díszlet és jelmez: Michac Gábor), amelyek bizonyítékként szolgálnak arra, hogy lehet izgalmas és humoros vizualitással dolgozni, mert azt a gyerekek is szeretik és tudják követni. Sajnos Kolozsi Angéla rendezésében – az egyébként jól működő és szellemes rendezői megoldásokkal dolgozó darabban – is úgy alakult, hogy az előadás látványvilága volt a leggyengébb elem.
Pedig Matyi Ágota díszlete kétségkívül intelligens abban az értelemben, hogy egyszerű, de okos elemekkel dolgozik és jól használható a jelenetváltásoknál. Az ágy, oldalára fordítva erdővé változik, léceiből fatörzs lesz, miközben paravánként funkcionál a bútordarab. A párnák pedig lombokként működnek, mindez átúsztatja a valóságot az álom világába, ami a darab egy fontos mozzanata. A színvilág azonban nem izgalmas, nem is igazán szép, és Péter a báb, valamint Péter az ember kisfiú öltözetén kívül gyakorlatilag hiányzik belőle a jelen idő.
A történet azonban erőteljes és épületes. Lesznai Anna Mese a bútorokról és a kisfiúról című elbeszéléséből írt szép színpadi szöveget
Markó Róbert. A darabnak már a címe is kicsit személyesebb attól, hogy megnevezi a főszereplőt, Pétert. A kisgyerek édesanyja beteg, ami a színpadon az anya hiányából derül ki, a baldachinnal letakart ágynál az ápolók folyton lepisszegik a fiút, hogy ne hangoskodjon, ne zavarja a gyógyuló mamát. A szülő betegségének, illetve hiányának traumája plasztikusan jelenik meg ebben a megrázó képben; fájdalmas, amikor egy gyerek nem szólhat saját anyjához. Ugyanakkor azért is jól működik ez a jelenet, mert ha a szülő betegségének vagy hiányának állapotát nem ismeri is minden kisgyerek, azt mindannyian tudják, milyen érzés, amikor nem beszélhetnek, nem mondhatják, amit szeretnének. Ez az azonosulási pont pedig segíthet abban, hogy együtt érezzenek a főhőssel, illetve hogy érzékenyen szemléljék a problémát.
A Pétert játszó Czibere Krisztián lehajtott fejjel battyog odébb minden alkalommal, amikor rászólnak, és farigcsálni kezdi az ágy lábát. Éppen ez okozza majd a bonyodalmat: nem elég a kisgyerek szomorúsága, bajba is kerül, amiért rongálja a bútort. Álom és valóság keveredik a mese további részében, a főhős kisebb fejlődéstörténeten megy keresztül, miközben anyukája gyógyulását is próbálja elősegíteni. Meg kell tanulnia viselni cselekedetei következményeit, jóra használni a tehetségét és kiállni önmagáért. Amikor mindez sikerül, annak rendje szerint el is nyeri jutalmát.
Czibere az álomban, a fák hatalmas és éleslátású tanácsa vezéreként teljesen más színészi hangját is megmutatja, mint kisfiúként. Az álom során Péter is bábként jelenik meg, és a fiatal színész úgy vált eszközök és szerepek között, hogy élesen el tudja őket különíteni egymástól, jól követhető és mindegyik szerepben kedvelhető. Akárcsak Baranyai Anita és Érsek-Csanádi Gyöngyi, akik szintén számos különböző arcukat mutatják az előadás során, de aki a leginkább lubickol a feladat sokféleségében, az Érsek-Csanádi. Egyébként mindhárom színészen az látszik, hogy szívvel-lélekkel dolgozik, és ez – a közönség soraiban ülve – jó érzés.
Lesznai Anna Mese a bútorokról és a kisfiúról című meséjét színpadra írta: Markó Róbert
Játsszák: Baranyai Anita, Czibere Krisztián, Érsek-Csanádi Gyöngyi
Tervezte: Matyi Ágota
Zenéjét szerezte: Szirtes Edina Mókus
Rendezte: Kolozsi Angéla
Forrás: Kovács Natália Színházi Kritikusok Céhe – Spiritusz.hu
