2016 márciusában arra vállalkozott az Aranyszamár Színház, hogy az Ausztriában élő magyar közösségeket felkeresse és az ott élő gyermekek és/vagy szüleik számára a magyar kultúra egy darabkáját elvigye nekik.
Már a szervezés időszakában sok pozitív és biztató szót kaptunk, még azoktól a kis magyarlakta településektől is, akik ebben az időszakban nem tudtak fogadni bennünket. A végleges program csak az utolsó pillanatokban tudott kialakulni, mert még mindig akadtak olyanok, akik próbáltak „bezsúfolni” minket a már meglévő rendezvényeik közé.
A végleges programterv szerint 5 nap alatt 5 különböző helyszínen 6 előadás várt ránk. Két előadást vittünk magunkkal: Az állatok nyelvén tudó juhász című népmese feldolgozásunkat és a Körforgás néven futó babaelőadásunkat.
Utunk első napja(2016.03.11.) volt a legfeszesebb, hiszen ekkor kora reggel már Felsőőrben, azaz Oberwartban várt minket a mintegy 90 főt számláló iskolás közönségünk. Felsőőr után pedig már szamaragoltunk is tovább Bécsbe, ahol a Balassi Intézetben játszhattunk, immáron sokadik alkalommal. A fárasztó nap után járt egy kis pihenés. A szabadnapunkat Bécsben tölthettük el, no persze pihenésről szó sem lehetett. A heti piac, vagyis a Naschmarkt meglátogatása után már indultunk is a Hundertwasser-házba, innen pedig egyenes út vezetett a kedvenc sörözőnkbe, ahol az osztrák specialitás, a Kasespetzl sem maradhatott el.
Vasárnap reggel (2016.03.13.) szedtük a sátorfánkat és jó korán elindultunk, hiszen mintegy 500 km-es út várt ránk. Délután 4-kor volt a következő fellépésünk Innsbruckban, ahol szintén nagyon izgalmas emberekkel találkoztunk. Külön kiemelném Albert „bácsit”, az 56-ban kitelepült operaénekest, aki állítása szerint az oxigénnel dúsított víznek köszönhetően letagadhatna a korából legalább 20 évet.:). Előadás után egy gyors sétát-amennyire energiánkból futotta- még tettünk a belvárosban, azután visszaballagtunk a kertvárosban elhelyezkedő szálláshelyünkre a Magyar Diákotthonba.
Másnap reggel (2016.03.14.) újra nekivágtunk, hogy délután 4-kor már a salzburgi közönséggel találkozhassunk. Sajnos itt elég kevés ember jött el, ahhoz képest, hogy a közösségi oldalakon regisztrált magyar emberek száma itt a legnagyobb…”…no sebaj, majd legközelebb többen lesznek…”, mondta a szervezőnk tudomásunkra hozva ezáltal, hogy szívesen lát bennünket újra. Aznap este Anita szülei láttak vendégül bennünket, akik ott élnek Salzburgban, így igazán otthon érezhettük magunkat.
Másnap reggel (2016.03.15.) elindultunk utolsó állomásunk felé Münchenbe, ahol 2 előadás is várt ránk, hiszen a Bébi-Mami Kör a népmesén kívül a babaelőadásunkat is meghívta a legkisebbek számára. Az autópályán azonban váratlanul leállt az autónk, hiába próbálkoztunk bármivel…a végén el kellett szállíttatni és megjavíttatni…mindent bevetettünk, hogy megmentsük a délutáni előadásokat, de hiába: délután 1-kor már tisztán látszott, hogy döntést kell hoznunk és ki kell mondanunk, hogy nem tudjuk lejátszani az előadásokat. Majdnem megszakadt a szívünk mikor meghallottuk, hogy mennyien vártak ránk olyanok, akiket már nem lehetett értesíteni a szerencsétlenségről. Igyekeztünk összeszedni magunkat, az autó estére elkészült, így másnap hiányérzettel ugyan, de azért szép élményekkel tértünk haza.
No meg persze abban a tudatban, hogy mindent bepótolunk és talán ősszel újra útra kelünk. 🙂
