Tíz évvel ezelőtt egy romos istállóban kezdtek próbálni, első előadásukat pedig egy autó tetején tartották, mára az Aranyszamár Bábszínház tagjai Magyarország legkeresettebb előadói közé tartoznak. Elkísértük a társulat tagjait egy előadásra, hogy kiderítsük sikerük titkát.

Amikor megkerestük őket, éppen egy iskolai csoport előtt készültek fellépni. Előadás előtt alig fél órával értünk oda a megbeszélt találkozóra, de az alapítók, Érsek-Csanádi Gyöngyi és Strausz Tünde, valamint az egyesület tiszteletbeli tagja, Mátyás Zoltán még javában pakolták a díszletet. Mivel egy utazó színháznak sosincs nyugodt pillanata, kénytelenek voltunk a színpadi kellékek között botladozva beszélgetni velük.
Mint mondják, színészetből nem lehet megélni, ezért az ember mellette dolgozni kényszerül, esetleg főiskolára is jár, közben rohannia kell a helyszínre, és végig a maximumot kell kihoznia magából, hogy maradandó élményt hagyjon a gyerekekben.

Út a sikerhez

Aranyszamar Bábszinhaz történeteA társulat igazi sikertörténetet tudhat a magáénak. Az egész egy Baranya megyei kis faluban született meg Gyöngyi fejében. A többi tag Budapestről járt le hozzá, hogy egy istállóban próbáljanak. Az első előadásukat egy autó tetején tartották. Először csak a környező falvakban léptek föl, később már az egész megyében ismerték a nevüket.
Ahogy telt az idő, a fellépések sűrűsödtek, a színészeknek pedig gyakran választaniuk kellett, hogy Budapesten játszanak az eredeti színházukkal, vagy vidéken az Aranyszamárral.
A bábszínház végül a fővárosba költözött, ahol kezdetben nem fogadták őket tárt karokkal. Egy ismeretlen vidéki színháznak nagyon nehéz érvényesülnie Budapesten, de ők nem adták fel. Ha bejutottak valahová, mindig kiemelkedő teljesítményt nyújtottak és biztosak lehettek benne, hogy legközelebb is hívják őket.

Az utolsó simítások

Miközben a díszletet rendezték, – kezdés előtt nem egész tíz perccel – azon tanakodtak, hogy miként fejezzék be az aznapi darabot. A közönség összetételétől függően több, vagy éppen kevesebb párbeszédet zsúfolnak bele egy darabba. Az akkori közönség például kisiskolásokból állt, ők már elviselik a bonyolultabb történetvezetést is.

Időközben egy csapat gyerek nyitott be az ajtón, mire Zoltán rájuk kiáltott, hogy „zárva vagyunk, de elég erőteljesen”, erre a gyerekek megszeppenve kiszaladtak az ajtón. Nem vártunk a színészektől ilyen heves reakciót. Zoltán valószínűleg észrevette csodálkozásunkat, mivel gyorsan hozzátette, hogy pedagógiai szempontból sokkal jobb, ha határozottan bánnak a gyerekekkel. A kicsik ha megérzik a gyengeséget, kezelhetetlenné válnak. Ha mézesmázosan kérlelnék őket, hogy fáradjanak ki, beözönlenének.

Meseerdő

Miután berendezték a színpadot, kinyitották az ajtókat, a terem pedig zsúfolásig megtelt gyerekekkel. A kicsik néma csöndben ülték végig a Vass Albert történetéből írt színdarabot, melyben bábok és élő színészek egyaránt szerepeltek. Érsek-Csanádi Gyöngyi elmondása szerint bábokkal sokkal nehezebb dolgozni, mint élő emberekkel, hiszen egyszerre kell figyelni a bábu mozgására, hangjára úgy, hogy közben a mozgató nem a saját testével játszik. Bizonyos szempontból azonban költséghatékonyabb, hiszen így egy színész akár hat szerepet is eljátszhat egyszerre, ráadásul egy fabábu sokkal abszurdabb dolgokra képes, mint egy élő ember.

A dalbetétekkel tarkított pörgős darabban megelevenedett az erdő valamennyi jellegzetes állata, megjelent a színpadon a gonosz boszorkány, aki mérges gombákkal akarta megfertőzni azt erdőt, és természetesen a jó tündér, aki végül megakadályozta ebben.

Ezeréves bábok

A gyerekek a lelkes tapsot követően kivonulnak a teremből, a színészek pedig, miután az ajtókat ismét bezárták, nekiláttak színpadot bontani. Közben megmutatták különleges bábjaikat, amiket a japán bunraku figurákról mintáztak. A távol-keleti bábuk életnagyságúak voltak és még a szemhéjuk is mozgatható volt, de legalább három ember kezelte őket.
Az Aranyszamár figurái alig nagyobbak egy játékbabánál, és kevesebb helyen mozgathatók, de legalább olyan részletesek, mint az ősi változataik. Az emberi szereplőknek általában nagy fejet adnak, amit külön is lehet mozgatni, ezáltal több érzelmet tudnak kifejezni velük. Az állatok általában kesztyűbábok, vagy plüssfigurák, de használnak félmarionetteket is, egy darabjukban pedig kizárólag élő szereplők játszanak.

Az Aranyszamár bábszínháznak sikerült elérnie azt, amiről sok kisebb társulat csak álmodni merne. Végigjárták a sikerhez vezető utat, és ma már nem szükséges órákig bizonyítani a telefonon, hogy miért jó az előadásuk, hiszen az emberek ma már a nevükből tudják, hogy megbízhatnak bennük.

Következő előadások

Április 7. 11h MÜPA/ Wass Albert: Erdők könyve
Április 8. 10h Győr/ Szász Ilona: Az állatok nyelvén tudó juhász
Április 9. 13h ELTE/ MátéAngi: Volt egyszer egy...
Április 10. 10h Klauzál Ház/ Wass Albert: Erdők könyve
Április 12. 10h Fehérvárcsurgó/ Berg Judit: Mesék a Tejúton túlról
Április 13. 9h30 Józsefvárosi Galéria/ Berg Judit: Mesék a Tejúton túlról
Április 13. 11h Józsefvárosi Galéria/ Berg Judit: Mesék a Tejúton túlról
Április 14. 16h Csabaház/ Szász Ilona: Az állatok nyelvén tudó juhász
Április 15. 10h Bethlen Téri Színház/ Janikovszky Éva: Bertalan és Barnabás
Április 20. 10h Balatonboglár/ Körforgás-babaelőadás
Április 21. 11h MÜPA/ Wass Albert: Erdők könyve
Április 22. 11h Székesfehérvár Igéző/ Csukás István: Pom Pom meséi
Április 23. 10h Balatonfüred/ Csukás István: Pom Pom meséi
Április 28. 15h Győr/ Wass Albert: Erdők könyve

Legutóbbi hírek