No nem! Nem akarom átdolgozni az évtizedek óta élő hagyományt. A Mikulás csak jöjjön rénszarvasaival gyermekeinkhez minden évben.
Mégis 2007. december 6-án az Aranyszamár hozta el a Mikulást óvodánkba: az Aranyszamár bábszínház.
De kezdjük az elején.
Minden hónapban van egy nap, amikor zenészek, bábművészek, színészek, bűvészek teszik hangulatossá gyermekeink hétköznapjait, nyitogatják a művészetek felé vezető kapukat.
Október egyik délelőttjén is várakozással telve ültünk vagy 80 gyerekkel egy esztétikus paravánnal szemben és vártuk a mesét. Két locsi-fecsi leányka jelent meg a színen, akiknek tényleg el is hittük, hogy a meséket hallgatják szívesebben, nem pedig a napi híradót.
A nagymama padlásán kutakodva megtalálták egy mese szereplőinek bábfiguráit. A nagyi segítségével neki is láttak, hogy eljátsszák a Rémusz bácsi meséinek egy történetét.
A 27 éves óvónői pályafutásom alatt, és saját gyermekem nevelése közben nagyon sok mesét, bábelőadást láttam, így hát igyekeztem olyan kényelmes testhelyzetet felvenni, hogy a paraván tetején majd megjelenő bábfigurákat jól láthassam. De nem értettem, hogy miért terítik le előbb az előtérben álló hosszú asztalt és helyeznek bele mindenféle furcsa dolgokat, majd észrevettem, hogy az egész egy kicsit ferdén is áll. A szemünk előtt alakult ki egy mini-bábszínház csodája. Az esztétikus díszletek, a szépen kidolgozott bábfigurák, a speciális technikai megoldásokkal kiegészített környezetben életre kelt egy izgalmas mese. A hatalmas asztal-színház benépesült a figurákkal, mozgalmas eseményeket láthattak a szájtátva ülő óvodásaink. Már számtalanszor hallották a szurokbaba történetét, mégis olyan elvarázsolva ültek, mintha nem tudnák, mi fog történni pillanatok múlva a Nyúllal, a Rókával.
És most elérkeztem a címben megemlített alkalomhoz. December 6-án az aktualitásnak megfelelően a Póruljárt krampuszok című mesével érkezett hozzánk az Aranyszamár bábszínház. A történetben gonosz ördögfiókákból kedves krampuszok lettek, akikkel a Mikulás vígan hordhatta ki a sok ajándékot az erdő lakóinak. A gyerekek nagy tapssal fejezték ki tetszésüket és vidáman mentek vissza játszani a termeikbe. Ám ezután ismét varázslat vette kezdetét. A Mikulás a meséből kilépve bekopott minden gyerekcsoportba krampuszaival, hogy átadja a „messzi északról hozott” ajándékokat. Leírhatatlan izgalmas délelőttöt éltek át gyermekeink. Beszélgettek, játszottak a Mikulással, a krampuszokkal és alig akarták őket elengedni.
Évek óta a legizgalmasabb december 6-át éltük át. Reméljük, hogy „jövőre – velük – ugyanitt!”
Margó néni
