Arspoetica

Nagyon nehéz átfogón beszélni kis társulatunkról, hiszen minden porcikája belőlünk nőtt és folyamatosan gyarapszik, terjeszkedik.
Minden fiatal, lelkes, kreatív és nem utolsó sorban bátor, színházimádó, (jelenesetben három nő) vágya saját magát megvalósítani. Mi ezt egy kis faluban tettük, 97-ben, szinte elzárva a külvilágtól, ott, ahol háromnaponta jött a boltos, kérdéses minőségű portékájával az ideiglenesen kialakított tűzszer raktárba, ahol nem lehetett könnyed, vagy akár mélyen szántó gondolatokat megvitatni a helyi italkimérésbe, mert nem volt, ahol lelki támaszért nem mehettünk a templomba, mert harangláb állt csupán, ahol olyan havazás hullott ránk, hogy már hajnalban el kellett kezdenünk a lapátolást, mert tudtuk, hogyha nem tesszük, napokig elzárva maradunk a világtól.
Itt született ő…., az Aranyszamár.

Aranyszamár Színház társulatának eredeti alapító tagjai

Persze, volt ott nekünk sok kutya, sok macska, sok kecske s egy szamár is, Vilma az óriás hangú, nagy pocakos énekes, innen a név…és a határtalan lankák, fátyolos erdők, verőfényes reggelek.
Három évig éltünk e remek édeni környezetben, s itt tanulhattuk meg, hogyan kell kapni, hogy adni tudjunk.
Feljöttünk hát a fővárosba.
Hirtelen váltással belecsöppentünk egy gépezetbe, melyben működnünk kellett, ha életben akartunk maradni. Kitaláltuk a funkciókat, feladatokat, terveztünk, szerveztünk, elkészítettük, s majd eljátszottuk.
Ma sincs ez másképp, csak picivel kibővültünk, vannak vendégművészeink, színészeink, rendezők, ipar és képzőművészek, dramaturgok, szövegírók, báb és díszletkészítők, no és persze könyvelő.
Vágyunk, talán az, hogy minél kedvezőbb, felszereltebb körülmények között alkothassunk, egy biztonságos zugban, ami a miénk, és ahova eljöhetnek azok, akik kíváncsiak ránk.
Szeretnénk bővíteni repertoárunkat egészen a babaszínházi produkcióktól a felnőttig, igényes, változatos, színvonalas előadásokkal kápráztatni lelkes közönségünket.

Bármilyen előadásról is legyen szó alapvető a tisztelet, őszinteség, és tisztaság.

A színház közös játékában folyamatos interakciók zajlanak, tisztelet a néző felé, őszinteség egymással, tisztaság a műben.
Ezt szeretnénk játékaink során megvalósítani a gyerekek segítségével, építve hibátlan meglátásaikra, kritikáikra.

Mi nem annyira emberek vagyunk, akiknek spirituális tapasztalásaik vannak, mint inkább spirituális lények, akik megélik az emberi létet. A mesék pedig, mint egy tükrökkel körülvett csarnok, amelyben visszatükröződnek életeink különböző állomásai.
Előadásainkkal nem tanítani szeretnénk, hanem megerősíteni mindazokat, akik már elfelejtették, vagy még keresik azt a képzelet által létrejött teremtő erőt, belső valóságot, amit kezdetektől fogva magunkban hordozunk, s amit képesek vagyunk alakítani olyanná hogy jól érezzük magunkat benne.