Nem igényel rendkívüli éleslátást annak megállapítása, hogy az egyszemélyes gyerekelőadás sikerültségének két meghatározó eleme van: maga az anyag és aki előáll vele. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy a produkció milyen korú közönséget céloz meg. Minél kisebbek a nézők, valószínűleg annál erősebb tényező az előadó hozzáértése, tapasztalata, színészi ereje, személyes szuggesztivitása. Minél nagyobb gyerekek képezik a publikumot, annál inkább hathatnak a bonyolultabb tartalmak. Az Aranyszamár Színház és a Kabóca Bábszínház közös produkciójában készült Volt egyszer egy… jól példázza, milyen az, amikor minden olyan, amilyennek lennie kell.

Érsek-Csanádi Gyöngyi ezúttal Máté Angi-mesékkel állt a kicsik elé. Máté Angi gyermekirodalmi munkássága minden bizonnyal élvezetes és tanulságos a célnézők számára is, de az utóbbi években kialakult nagy népszerűségéhez első lépésben nyilván az kellett, hogy a mamák, az óvónénik és a tanítónénik beleszeressenek az erdélyi írónő műveibe. Utána következhetett a lányokhoz-asszonyokhoz tartozó gyerekek tetszésének elnyerése. Máté Angi világában a hétköznapi válik meséssé és költőivé, mindenekelőtt talán a szerző nyelvteremtő képességének köszönhetően. Nála a cseresznyék piroskodnak, a sün muszog, az almának legpocakabb része van, a fagylalt gombóckodik, a morgás világgá megy, a csend énekére puhaság hullik az égből és így tovább. Talán első hallásra nem is mindig világos és dekódolható a kép, a gondolat – akár egy Parti Nagy Lajos-féle leányvállalat –, ezért is különösen fontos a meséket előadó színész gazdag ábrázolókészsége, plasztikus kifejezésmódja, hangjának széles skálája.

A négyéves kortól ajánlott Volt egyszer egy… színpadképe képzőművészetként is értékelhető; a festett színes háttér előtt egy egész univerzumot érzékeltet Bodnár Enikő tervező. Állványok magasodnak, rajtuk színes gömbök – mintha egy bolygórendszert alkotnának –, valamint furcsa segédeszközök láthatók, amelyek a mesék menetében nyernek majd értelmet. (Picit talán nehézkesnek hat az állványok mozgatása, vagy esetleg szűkebb a hely a kelleténél a zuglói Cserepesház kis színpadán.) Középen, a centrumban a centrum: egy oszlopon nagyobb gömb, ebben rejtőzik mindenféle csoda, ami váratlanul és szükségszerűen előkerül a Székely Andrea rendezte előadásban.

A tárgyak, a kellékek és a bábok egyszerűek, mutatósak és történetesen mind papírból készültek. A meséket valamelyest összekötő kislányszereplő – akinek az udvarában az üres nyújtózik – mindössze egy szoknya a színész kézfején és egy kis babafej a csuklójánál. Egy félgömb belsejében almafa fejlődik, a másik oldaláról nézve pedig kukacjárta almává nő. Egy zöldellő karikában piros gyöngyök lógnak – ebből lesz a ribizlibokor, amely jólelkűen lefegyverez egy bánatos sünt. A sünt ugyanis végtelenül elkeseríti, hogy szúrós tüskéi miatt mindenki elhúzódik tőle. A ribizlibokor áldozatosan felszúr minden tüskére egy-egy ribizlit, így ártalmatlanítja a békepárti sünt, aki ezek után boldogan besétálhat a citromfüvek közé. (Ez talán a legszebb, legkedvesebb mese.) Egy nagy, színes, kör alakú, forgó tárcsa mintázata első pillantása virágzó rétnek hat, valójában azonban rajta nyüzsög egy teljes sünnemzetség, amely össze-vissza kukorékolva osztogatja tanácsait. Hogy (kígyót-) békát és buborékot ne is kiabáljak.

Érsek-Csanádi Gyöngyi erős orgánuma impozáns. Tetszőleges modorban szólal meg, ezernyi hangszínt használ. Ezért az alakításáért megkapta a Michal Indali-díjat a 2015-ös Kolibri fesztiválon. „Bohóckodik? Miért bohóckodik?” – kérdezi az előttem ülő kisgyerek az apukájától. Nincs válasz. A gyerekek, valamint a velük érkezett mackók, kutyák és egyéb, kézben szorongatott nézőpartnerek rezzenéstelen figyelemmel tapadnak a színpadra. De amikor egy idő után néhány gyereket már hallhatóan elveszítünk, a színésznőt az sem zökkenti ki a játék világából. Magabiztosan uralja a teret és mindazt, amit csinál, az első hangtól az utolsó mozdulatig. Mire az összes állvány és labda minden meséjére sor került, a Kézfej Kislány telehordta udvarát színes lábnyomokkal. Úgy elmúlt az üres, mintha nem is lett volna.

Stuber Andrea (Színházi Kritikusok Céhe)

Máté Angi: Volt egyszer egy… (Aranyszamár Színház – Kabóca Bábszínház)
Játssza: Érsek-Csanádi Gyöngyi
Tervező: Bodnár Enikő
A rendező munkatársa: Baranyai Anita
Rendező: Székely Andrea
Cserepesház – Zuglói Művelődési Ház, 2016. április 3., kb. 50 néző

Forrás