Mesék a Tejúton túlról (Aranyszamár Bábszínház)
A gyerekszínházban az is jó, hogy a közönsége folyamatosan megújul. A Mesék a Tejúton túlról eredeti bemutatója idején, 2012-ben született babák mára, életkorukat tekintve, az előadás ideális közönségévé cseperedtek. Náluk csak egy évvel volt idősebb az az első osztályos csapat, akik úgy ültek be a nézőtérre, hogy már olvasták a mesét, sőt, rajzoltak is hozzá.
A ráismerés örömével fogadták a két főszereplőt, Tücsköt és Bojtit, és biztosan pluszélményt jelentett nekik, hogy előzetes ismeretekkel jöttek. A tanító nénijüktől megtudtuk, ez a bábszínház volt az első közös színházi élményük, és mindjárt hozzátehetjük, hogy szerencsések, amiért ilyen jó előadást fogtak ki elsőre. (Zárójelben hozzá kell tennem, hiába a tanító néni lelkiismeretessége, szülőként sikoltva és azonnal másik osztályba vinném a gyerekemet, olyan ijesztő volt, ahogy egyik pillanatról a másikra agresszív fegyelmezésbe csapott át, akár azért, mert az egyik kislány nem akarta levetni a kardigánját a valóban meleg teremben.)
A felújítást az indokolta, hogy a bemutató óta változott a színészgárda, az alkotók viszont úgy érezték, hogy az előadás aktualitása, frissessége nem kopott, így érdemes műsoron tartani. Igazuk van. Az elfogadásról, a másik tiszteletben tartásáról és segítéséről szóló mesékre ma nagyon is szükség van. Akkor főleg, ha nem tolakodó didaxissal, hanem a mese erejével és jól megválasztott művészi eszközökkel állítják színpadra, ahogy ez itt is történik.
Berg Judit meséjét, amelyben két kisgyereket egy játszótéri veszekedés repít a casus belli, egy bicikli segítségével a Tejúton túlra, Strausz Tünde új elemekkel bővítette, és dalszövegeket is írt hozzá. Mégpedig nagyon jó dalszövegeket, amelyek nem csak díszpitykeként lógnak a mesén, hanem részévé válnak, továbblendítik. A történet abból a szempontból a népmesék logikáját követi, hogy a főszereplők új és új ismeretlenekkel találkoznak, akiknek segítenek szorult helyzetükben, és cserébe ők is segítséget kapnak. Annyiban azonban már modern mese, hogy a monumentális homokszörny és a kőbehemót mellett a kicsikről sem feledkeznek meg: a foglyul ejtett fűszernövények, Major Anna és társai is hatékony jogvédelmet kapnak Tücsöktől és Bojtitól.
A játszótéri mindennapok és a Tejút között az animáció biztosítja az átmenetet, és ebben az esetben ez a színpadon sokszor feleslegesnek tűnő technika teljesen a helyén van, stílusában és intenzitásában is belesimul az előadásba, mert csak akkor használják, amikor tényleg hozzá tud tenni a történethez és a látványhoz.
Schneider Jankó rendező maga tervezte a bábokat. A két kisgyerek nagyfejű, kedves, szerethető figura, akikkel a gyerekek könnyen azonosulhatnak, hiszen ők végig megmaradnak mindennapi szereplőknek, akik egy nem mindennapi közegbe kerültek. A többi szereplőt elvontabban, egy-egy fejjel vagy meseszerűbben jeleníti meg. A gyakori helyszínváltásokhoz az animáción kívül fűzőpapírszerű hátteret használnak, amelynek a hasítékain kibújhatnak az újabb és újabb szereplők.
Baranyai Anita és Erdei Gergő együtt él Tücsökkel és Bojtival, jó nézni színészi jelenlétük és a bábok egységét. Érsek-Csanádi Gyöngyi játssza az összes többi szereplőt, bravúrosan váltogatva a megszólalási módokat. Különösen szép jelenet, amikor a két gyereket a biciklivel hárman röpítik az égbe. A hosszan kitartott repülés a zenével és a dalszöveggel a nézőnek is időt hagy, hogy a mindennapi reáliák fölé kerüljön, és onnan nézze tovább a mesét.
Az előadás ritmusát is jól eltalálták. Amikor éppen kezdene egy kicsit monotonná válni a mese az újabb segítségre szoruló lények felbukkanásával, megérkezünk a fordított világba. A megváltoztatott nézőpont a közönséget is gondolkodásra készteti, megragadja a lankadó figyelmet, jótékonyan továbblendíti a történetet, és ez a lendület kitart az előadás végéig.
Tücsök és Bojti története szerencsés landolásuk után a játszótéren zárul, és persze a kerékpárról is kiderül, hogy ha nem is tandemnek tervezték, azért meg lehet osztozni rajta. És ha már fűszernövényekről is szólt a történet: ez egy olyan előadás, amely jó alapanyagokból készült, ízléssel és mértékkel fűszerezték, és hat év után sem tűnik mirelitnek.
Turbuly Lilla
(Színházi Kritikusok Céhe)
Berg Judit – Strausz Tünde: Mesék a Tejúton túlról (Aranyszamár Bábszínház)
Szereplők: Érsek-Csanádi Gyöngyi, Baranyai Anita, Erdei Gergő
Báb- és díszlettervek: Schneider Jankó
Báb- és díszletkészítés: Tóth Zsuzsa, Kakuszi Zoltán
Zene, stúdiómunkák: Nánási Péter
Filmes animáció: Zubán Dániel Rafael
Rendező: Schneider Jankó
Józsefvárosi Galéria, 2018. április 13., 70 néző