Nem minden történet ér jó véget. Nem minden szerelem lel viszonzásra. Az erőfeszítést, áldozatot nem mindig koronázza siker. Nem kimondottan gyakori tanulságok ezek a mesék világában, és valahogy nehéz is őket elképzelni egy öt éven felülieknek ajánlott, zenés bábjáték formájában mondjuk délelőtt tizenegykor. Ha viszont mégis úgy éreznénk, hogy ideje a nagyobbakat még a vasárnapi rántott hús előtt hozzászoktatni a gondolathoz, hogy a komplikálatlan happy end az emberek világában ritkább, mint a lábat öltött sellők, akkor Szabó Attila könyörtelenül Andersen-hű adaptációja az Aranyszamár Színház előadásában elég jó választás.
A viccesen távol-keleti hangulatú vízinyelven csacsogó sellők társadalmában az a szokás, hogy a tizenötödik születésnapjukat betöltve ellátogathatnak a felszínre. A legkisebb hableány epekedve várja ezt. Odafent mindjárt szemtanúja lesz egy hajótörésnek, és a fuldokló királyfit partra segítve megmenti az életét. Beleszeret az eszméletlen fiúba, és odaadja a hangját a tenger boszorkányának cserébe azért, hogy halfarka helyett lábat növeszthessen. Azonban a varázslat szerint ha a királyfi nem viszonozza az érzéseit, és mást választ társául, akkor ő elpusztul és puszta tajtékká válik a tengerben. A történetet keretbe foglalja és narrációként követi végig a három játszó beszélgetése, vitája.
Maga a kis hableány Baranyai Anita megformálásában játékos, kíváncsi, naiv lény, tele nyitottsággal, kreativitással és kalandvággyal. Megpróbáltatásait türelemmel és derűvel viseli, némán is fáradhatatlanul próbálja megértetni magát a királyfival, és ki is alakul közöttük valamiféle kapocs. Erdei Gergő „csak egy átlagos királyfi”-ja is rokonszenves, akkor válik hétköznapian gyarló, de még mindig nem igazán negatív figurává, amikor a friendzone-olt kis hableány szomorúságára teljesen vak marad, sőt megengedi magának azt a manipulatív, érzelmi zsaroló mondatot, hogy „hát nem örülsz a boldogságomnak?”
Az Érsek-Csanádi Gyöngyi által játszott szomszéd lány alkatú rivális szintén teljesen emberi, nem valami mesebeli aranyásó, az egymásra találásuk a királyfival érthető és őszinte. Valószerűek a karakterek, átélhetőek, helyenként suta közeledési kísérleteik bővelkednek a szinte spontánnak ható humorban is. Nem logikus, nem magyarázható, hogy a királyfi miért tekint a kis hableányra barátként, és miért pattan a szikra azzal a lánnyal, aki őt a parton megtalálta. Pont, mint a valóságban. Egyedül az kelt némi hiányérzetet, hogy noha az eredeti történetet követi a feldolgozás, a végéről mégis elmarad egy fontos momentum. Itt ugyanis a nem igazán gonosz, csupán számító, nihilista boszorkány az utolsó éjszakán magától ajánlja fel a kis hableánynak a túlélés egyetlen lehetőségét: ha a tőle kapott tőrt a királyfi szívébe döfi és a vérét a lábára csorgatja, visszaváltozhat sellővé. A mesében a királyfiért hozott hasztalan áldozataira szívfacsaróan rímel a testvérei áldozata, akik a hajukat adják a boszorkánynak ezért a tőrért. Ezáltal nagyobb hangsúlyt kaphatna, hogy bármennyire is nem értik a kis hableányt, aki elhagyja a családját az emberek világáért, feltétel nélkül szeretik és elfogadják őt.
Bartal Kiss Rita tervezésében és Nagy-Kovács Géza kivitelezésében viszonylagos eszköztelensége ellenére sokoldalú, ötletgazdag látványt kapunk, amelynek középpontjában a több tengelyen mozgatható, körkeretbe feszített vászon áll. Ezen kívül csak néhány méter hullámzó tüll és három bárszék képezi a díszletet.
A körszerkezet hol akváriumként enged betekintést a víz alatti világra, hol a tengerfelszínt és az azt körülvevő partot jeleníti meg, de Érsek-Csanádi Gyöngyi kezével és a bábfejjel kiegészítve a tenger boszorkányának testét is alkotja, sőt egy ponton a királyfi és a kis hableány mintegy pártáncot járnak a forgó vászon körül. De a térkezelés végig szabad, nem korlátozódik a díszlet elemeire. A bábok arculata egybecseng vizes, hideg színeivel, kifinomult vonásaikkal, a flitteres hajak egyenesen tündérszerű benyomást kölcsönöznek a szereplőknek. Az atmoszférateremtésben nagy szerepet játszik Bakos Árpád zeneszerzői munkája is, a borongós vonós hangszerek, a népballadákat idéző dalok és a bábok mozgásához, karakteréhez szorosan illesztett háttérzene.
A letisztult vizualitás, a bábjáték lírai tömörítései és a történet lassú csobogása miatt inkább a nagyobb, merengőbb alkatú gyerekek fogják érteni és élvezni, jó indítás lehet komoly beszélgetésekhez. A homályosan láttatott, de így is tragikus végkimenetelt enyhíti, hogy önzetlensége jutalmául a kis hableány mégsem semmisül meg egészen, hanem mintegy spirituális újjászületésként beléphet a mindenütt jelenlévő levegő lányai közé. Így zárul be a kör, és válik egész mindenséggé az előadás keretét alkotó föld, víz, ég hármas egysége.
Gergics Enikő
H.C.Andersen – Szabó Attila: A kis hableány (Aranyszamár Színház)
Dramaturg: Szabó Attila
Rendező, tervező: Bartal Kiss Rita
Zeneszerző: Bakos Árpád
Kivitelező: Nagy- Kovács Géza
Játsszák: Baranyai Anita, Erdei Gergő, Érsek-Csanádi Gyöngyi
Hatszín Teátrum, 2019. szeptember 8. 11:00, kb. 140 néző
