Ki ne ismerné A kis hableány történetét. Vagyis, várjunk csak. Ki ismeri a szomorú sorsú sellő valódi történetét? Ez utóbbiak valószínűleg jóval kevesebben vannak. Walt Disney térhódítása óta ugyanis eléggé megváltoztak a régi mesék. Nem mondom, hogy eltorzultak, mert ez a negatív jelző nem minden esetben állja meg a helyét, de azért…
Az adaptációk korát éljük. Nincs új a nap alatt (dehogy nincs), de tömegével akadnak olyan régi mesék, melyek mondanivalója ma is érvényes. De a mai befogadó már másmilyen – egy kis csavarral, változtatással fel lehet frissíteni az alaptörténetet. Így aztán az eredeti verziók apránként feledésbe merülnek, de újbóli felbukkanásuk új színt ad a mesének. Ez történt most a Hatszín Teátrumban is. Szabó Attila úgy írta át A kis hableányt, hogy valójában visszatért az eredeti meséhez. Az Aranyszamár Színház pedig az új dramaturgiának megfelelően igen jól megoldott színpadi verziót tálal.
A főszereplő hableány megment egy fuldokló királyfit, beleszeret, és onnantól kezdve ember szeretne lenni. A kívánságot teljesítheti a boszorka, ennek azonban ára van. A hableányka vállalja a kockázatot. De a királyfi mást választ menyasszonyának, a szépséges sellő pedig tajtékká válik, majd csillag lesz belőle.
A Jókai utcai kis hableány története szívfacsaró (Andersen minden meséje végtelenül szomorú) ötletesen, színesen megjelenítve. A színpad középpontjában egy sokféleképpen forgatható szerkezet (a cirkuszban használatos nevén karusszel) áll, melynek különböző felületei válnak tengerré, mélységgé, szárazfölddé a bábelőadás során.
A történetmondás (narráció) a bábszínészek feladata – tehát hol előbújnak a bábok mellől, hol visszalépnek bábmozgatókká, és a szereplők hangján szólalnak meg. Ezt a ki-belépkedést segítik az egymással harmonizáló színek, fények, bábok, a művészek játéka bevonja a nézőt a mesébe.
A közönség – legalábbis az a része, melynek az előadás való – tátott szájjal figyel. A szülőnek azonban fontos végiggondolnia, hogy a darab nem óvodásoknak szól. Ötéves kor alatt nem ajánlható, kisiskolásoknak annál inkább. Ők ugyanis – akarják, nem akarják – lassanként már szembesülnek a valósággal, hogy nem minden történet vége jó. Az életben is előfordul, hogy valami elszomorítja az embert. Megesik, hogy nincs jó döntés, vagy éppen rosszul döntünk, és vállalnunk kell ennek következményeit.
A történetet időnként zene (Bakos Árpád) és ének kíséri, a rendező Bartal Kiss Rita minden eszközt felhasznál, hogy a gyermekek jól szórakozzanak, az egyórás, szünet nélküli előadás minden perce lekösse őket. Jól tudja, hogy a gyermekek türelme pont ennyire van kalibrálva.
Fotók: Lakos Gábor/Hatszín Teátrum
Andersen, Szabó Árpád: A kis hableány
Dramaturg: Szabó Attila
Rendező, báb- és látványtervező: Bartal Kiss Rita
Zeneszerző: Bakos Árpád
Kivitelező: Nagy Kovács Géza
Színészek: Baranyai Anita, Erdei Gergő, Érsek-Csanádi Gyöngyi
Hatszín Teátrum
1066 Budapest, Jókai u. 6.
