Pünkösdkor Kolozsvárott jártunk a VI. Kolozsvári Könyvnapokon. Nagyon hirtelen és váratlanul ért minket a felkérés, de annál nagyobb lelkesedéssel indultunk neki a kissé bizonytalanságokkal teli utazásnak.
A fogadtatás megható volt, két napon keresztül szinte állandó közönségnek játszhattunk. Mindkét nap zsúfolásig telt a kis tér lelkes, értő vendégekkel.
12 év után most jártam újra Kolozsvárott, ami színeivel, zsezsgésével, lehetőségeivel szinte világvárossá nőtte ki magát levetkezve különböző béklyók láncait.
Mélyen rácsodálkoztunk a változásra, ott létünk alatt a városban szinte csak magyar szót lehetett hallani!
Ha az ember gyerekszínházba megy egy mosolygós vasárnap reggelen, aligha várja, hogy egy kedves, idősebb néni és férje otthonában találja majd magát – vagyis azt találja majd a színpadon –, akik között fel sem merül az a téma, ami máris ismerősebbé tenné a szituációt, hogy „mikor érkezik már meg a kis unokám, hiszen mindjárt kész a szilvás gombóc”. Sőt: az asztalra pezsgő kerül – alkohol, gyerekelőadásban! még ilyet! –, és amikor a kedves, idősebb bácsi hazaér, rögvest azon kezd pörölni, hogy a boltos már harminchét éve rosszul ad neki vissza, és igaz, hogy csak öt forintról van szó, na de ennyi év alatt minden szombaton…
Nem igényel rendkívüli éleslátást annak megállapítása, hogy az egyszemélyes gyerekelőadás sikerültségének két meghatározó eleme van: maga az anyag és aki előáll vele. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy a produkció milyen korú közönséget céloz meg. Minél kisebbek a nézők, valószínűleg annál erősebb tényező az előadó hozzáértése, tapasztalata, színészi ereje, személyes szuggesztivitása.
2016 márciusában arra vállalkozott az Aranyszamár Színház, hogy az Ausztriában élő magyar közösségeket felkeresse és az ott élő gyermekek és/vagy szüleik számára a magyar kultúra egy darabkáját elvigye nekik.
Már a szervezés időszakában sok pozitív és biztató szót kaptunk, még azoktól a kis magyarlakta településektől is, akik ebben az időszakban nem tudtak fogadni bennünket. A végleges program csak az utolsó pillanatokban tudott kialakulni, mert még mindig akadtak olyanok, akik próbáltak „bezsúfolni” minket a már meglévő rendezvényeik közé.
2015. november végén az a csodálatos megtiszteltetés ért minket, hogy a Póruljárt krampuszok című előadásunkkal meglátogathattuk Svédországban a lundi, és Dániában a koppenhágai magyar közösségeket.
A 6 napba besűrített utunk izgalmakkal, élményekkel volt tarkított, hajnali indulást követően, Rostockban rostokoltunk, mega-giga kompon 7órás utat követően érkeztünk Trelleborgba reggeli tájékán, majd a célállomásba Lundba. Meghívóink tökéletes vendéglátóknak bizonyultak a feszített városnézésen túl még közös borozásra is jutott idő és energia.
