A mese nagyon közel áll a gyerekekhez, egy iskoláskorú fiú és egy óvodás lány fantáziautazása nagyon izgalmas világokon át, amihez olyan látványt párosítunk, hogy túl azon, hogy a néző gyermek mindig bele tud helyezkedni a különféle világokba – Tejút, Homokország, Kőország… – reményeim szerint az előadás után, saját játékukban is felidéződik majd ez a fantáziautazás.
Róma és Bécs után immár Prágába is eljutott az Aranyszamár Színház „Csodaszarvas meséje” című előadása. A magyarság eredettörténetét feldolgozó mese bemutatására, szeptember 14-én került sor a Prágai Magyar Kulturális Központ barátságos színháztermében. A nézők a Prágában élő magyar családokat összefogó Iglice Egyesület tagjai. Kicsiny létszámukhoz képest (kb.50 fő) élénk kulturális életet élnek. Havonta szerveznek gyerekszínházi előadásokat, nyaranta Magyarországon tartanak kézműves és tánctábort, illetve a Kulturális Központ épületében hetente két alkalommal magyar nyelvű óvodai foglalkozás várja az apróságokat.
A mondás igaz, ez most már teljes biztonsággal állítható. Tanú rá az Arany-szamár Színház, amely szeptember 13-15-ig Rómában vendégszerepelt a Csodaszarvas meséje c. előadással. A felkérés váratlanul érkezett a Budapest Fesztiválközpont részéről, kicsivel azután, hogy egyik tagunk visszatért itáliai utazásáról, másikunkat pedig épp Rómában érte a hír. Nagy hír volt, örömteli. Még akkor is, ha tudtuk, hogy Róma 1300 km, ami a színház kisbuszával kb. 16-18 óra utazást jelent.
Tíz évvel ezelőtt egy romos istállóban kezdtek próbálni, első előadásukat pedig egy autó tetején tartották, mára az Aranyszamár Bábszínház tagjai Magyarország legkeresettebb előadói közé tartoznak. Elkísértük a társulat tagjait egy előadásra, hogy kiderítsük sikerük titkát.
Amikor megkerestük őket, éppen egy iskolai csoport előtt készültek fellépni. Előadás előtt alig fél órával értünk oda a megbeszélt találkozóra, de az alapítók, Érsek-Csanádi Gyöngyi és Strausz Tünde, valamint az egyesület tiszteletbeli tagja, Mátyás Zoltán még javában pakolták a díszletet.
Minden lakásban van legalább egy szekrény, s a legrendszeretőbb családban is e szekrényben vagy szekrényekben hónapról hónapra, évről évre gyűlik a holmi. Hogy mi minden található egy ilyen tároló helyen, az többnyire csak nagytakarításkor vagy költözéskor derül ki. Rég elfelejtett ruhaneműk, elveszettnek hitt csecsebecsék, itt-ott megbújó emlékek kerülhetnek elő, s idézhetik a múltat.
Ilyen szekrényről s a benne meglapuló kincsekről írt mesefüzért Mosonyi Alíz, amelyből tárgyanimációs bábjátékot írt és rendezett Székely Andrea.
